Mítosz: Legalább egyszer hagyni kell szülni őket ivartalanítás előtt.

Tény: Semmilyen átgondolt, biológiai alapja nincs ennek az állításnak. Nem kell, hogy megszüljön, nem tudatosul bennük az "anyaság öröme", az ösztöneiktől hajtva párzanak és gondozzák kicsinyeiket, majd később ugyanígy, érzelgősség-mentesen verik el őket a maguk közeléből. Sajnos nagyon jellemző, hogy a gazdák szórakoztatónak tartják a kiskutyákat, kiscicákat, aztán amikor megnőnek, már csak koloncok. Egy állat élete nem játékszer, nem lehet eldobni, ha megunjuk. Sokan megteszik, de mindenkit arra kérünk, gondolja végig, mielött kedvtelésből szaporítja kedvencét, kedvenceit! Lehet, hogy még jó gazdát is talál nekik ideig-óráig, de annyi rossz sorsú állat van, amelyik már megszületett. Sőt, a fiatal állatokkal sok gond is jár, nem szobatiszták, szétrágnak, tönkretesznek dolgokat, és gondos gazda jelentős összegeket költ oltásaikra, féreghajtásukra. Nagyon sok egy-két év körüli állat válik gazdátlanná, nőstényből is rengeteg, miután vemhes lett...

Mítosz: Az ivartalanítás megtöri az állat lelkét.

Tény: Az ivartalanítás semmilyen negatív hatással nem lesz az állat lelkére, pszichés állapotára. Az ivartalanítás a szaporodási szervrendszerre hat: megelőzi a későbbi nemkívánatos kölyköket és azok elpusztítását vagy menhelyre kerülését.

Mítosz: Találunk a kölyköknek barátságos otthont, szerető gazdit.

Tény: Sajnos azoknak a szerető gazdiknak, és meleg otthonoknak a száma elhanyagolható lehetőség a több ezer nem kívánt kutya- és macskakölykök számához viszonyítva, akiket kidobnak, kihajítanak, elaltatnak évente. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy az általunk elajándékozott kölykök nem jutnak szintén erre a sorsra, hiszen legyen az bármi, a könnyen szerzett könnyebben elvész és kevesebb fejtörést okoz. Jelen esetben azonban élőlényekről van szó. A kölyökként gazdához kerülő kiskutyák nagy része előbb-utóbb menhelyre kerül (mert hirtelen költözni kell, mert már meguntuk, mert láb alatt van, mert folyton ugat vagy kikaparja a virágokat, vagy mert kaptunk egy másik kölyköt...). Csak kevesen halnak meg öreg korukban ugyanott, ahova kölyökként kerültek...