A leonbergi gyorsan növekvő, nagytestű kutya. Ez a két kulcs tényező.

A gyors növekedésből adódóan érzékeny a csont és porc növekedése, az első évében határozzuk meg összes többi hátralevő évének egészségét. Rohamosan fejlődik, főleg az első tíz hónapban, de végső méretét mind magasságban, mind szélességben csak a harmadik életéve körül éri el. Így nagy odafigyelést igényel helyes táplálása, kiegészítőkkel való vázszerkezetének megerősítése és a mozgatás!

A másik kulcs tényező, a nagytestűség, azaz nagy tömegből adódik. A súly, még a karcsún tartott kutyánál is nyomhatja a lábak izületeit. Fontos, hogy a kis kölyök kutyát inkább soványan tartsuk, lesz idő később súlyt tenni rá. Csalóka, a nagy bunda is. Még egy karcsún tartott kiskutyának is okozhat gondot a súlytömeg, mely a nagy szőrzetből adódik.

A legjobb és leglátványosabb mérce, főleg a mellső lábak tartása. A mancs kifordulása jelzi, hogy a csontok, izületek túl vannak terhelve. A bicegés egyértelmű jel, ekkor mindenképpen állatorvoshoz kell fordulni.

Fontos megjegyezni, hogy a mancsok kölyökkorban sokszor állnak csacskán, ez nem feltétlenül jelent azonnal bajt. Fontos ilyenkor a megfigyelés és érdemes kímélni mozgás terén.

A kölyök leonberginek fél éves koráig bőségesen elég az a mozgás, amit magától a kertben végez. Semmiképpen sem szabad hosszú sétára vinni (inkább fél évig egyáltalán nem). Pórázra szoktatni érdemes hamar, de ezt kertben is megtehetjük vagy a ház előtti kis sétával. Kutyasuliba is járhat, hiszen a "helyben totyogás" nem terheli túl. Nyolc hónapos kora körül lehet elkezdeni izmosítani, nagyobbacska sétákkal, soha nem futtatással! A jelmondat "Annyit mozogjon, amennyit ő akar". A lábak, izületek szempontjából fontos megemlíteni, hogy kerülendő a túlzott lépcsőzés, illetve a csúszós felületek.