Két hónapig szuri, tabletta, sálat téve a hátsója alá séta, hogy legalább kaki pisi legyen. Sokan mondták
nem lesz ez már kutya stb. de mi bíztunk benne és a dokiban is. Először csak egy-két lépés bizonytalanul,
aztán több és fokozatosan el kezdte újra használni a lábát majdnem úgy, mint előtte. Szerintem azért ez
orvosi sikertörténet, és ha van kutya túlvilág, akkor hálából a visszakapott mozgásért néha-néha biztos
benéz a doki rendelőjébe, és hálásan figyeli, miként gyógyulnak a kutyapáciensek.
No, de a betegség alatt a szerelem tovább szövődött a kicsi és a nagy között, ami abban nyilvánult meg, hogy
a Morzsi örökké sóvárgott, de Arwen másnak tartogatta magát nem állt kötélnek, így a szerelem viszonzatlan
maradt, meg aztán nem igazán tudott mit kezdeni a nálánál legalább 10-szer kisebb kutyával, de a Morzsi
becsületére legyen mondva nem adta fel egy percre sem.
Kész lett a ház, belaktuk, de nem csak mi, a kutyák is megtalálták a helyüket. A kutyabarátság elmélyült,
örökké egymás mellett feküdtek. Morzsi kitartóan követte Arwent és minden más kutyának nekiment a védelme
érdekében. Szóval jól elvoltak egymással. Nekünk külső szemlélőnek nem is tűnt fel milyen komoly vonzalom
alakult ki, csak Arwen halála után tudatosult bennünk. Mivel Morzsi már idős volt, szokásává vált, hogy éjjel
bent aludt a házban csak reggel kéredzkedett ki a dolgát elvégezni.
Arwen halála utáni napon este evett, bevette a gyógyszereit, de látszott rajta hogy nincs jól, a szíve
rendetlenkedett, szaporán vette a levegőt. De azért bejött közénk és lefeküdt. Hajnali 4 körül tőle szokatlan
módon kikéredzkedett. Kiengedtük.
Kicsit később kinéztem és láttam, hogy a bejáratnak háttal a kerítés felé nézve ül. Hívtam visszafordult, rám
nézett, de nem jött be. Visszafeküdtünk és kb. 7-8 felé kimentem a teraszra ott feküdt ...mozdulatlanul...
furcsán, odamentem de már nem volt mit tenni.
A sok viszontagságot megélt kutyának a barátja elvesztése már sok volt, békésen elaludt. Mi emberek ilyenkor azt
mondjuk egymás közt, hogy megszakadt a szíve érte. Furcsa, hogy mennyi szeretet tud szorulni egy ilyen parányi
kutyába, mi emberek néha tanulhatnánk tőlük.
Arwenleo
