Közös életünk nem kezdődött problémamentesen: egy földrengés moraja és ezt követően egy agresszív betörés félelmeket teremtett, amit minden igyekezetünk ellenére talán még sokáig nem tudunk nyom nélkül kiszeretgetni Tündérmaci lelkéből.

Blumengartenben állítólag ő volt az alom izgága, falánk lakója, aki jól kijött a cicákkal is. Úton hazafelé mintha valami megfordult volna: egy legtöbbször nyugodt, máskor játékos haramiavezér költözött hozzánk: gödrök és zsákmánykupacok jelzik kedvenc helyeit. És hát a cicók, ha mesélni tudnának...

Heki a bájos bocsból mára egy nagyon jószívű, huncut, kedves, de tartózkodó mackóvá cseperedett.

Egy hónap sülve-főve együttlét után nehéz volt a reggeli munkába indulás, egyedül hagyni őt, míg mi egész nap dolgozunk. Bár szerencsére van néhány pótmamánk, mégis kutyatársat tervezgettünk... egy leolánykát. És akkor a net-en megláttuk ezt a gazdiját nagyon kereső kispockot.