Így került vissza Rémusz hozzánk egy utolsó próbára. Amíg a család nyugodtan, és véglegesen átépítette a kerítés azon szakaszát ahol madár módjára hussant át, addig a kutya egy "rehabilitációs önismereti tréningen" vett részt. A tréner, a mi kedves ürömi panziósunk és kiképzőnk, Adrienn volt. Aki ért az állatok nyelvén, és minden napos áldozatos munkával, képzéssel, most is csodát tett a szökdösős kutyával. Mire elkészült a kerítés, és Rémusz ismét régiúj otthonába került, addigra a kutya pár hét alatt, teljesen megváltozott. A viszontlátáskor volt nagy ujjongás, rohangálás, viháncolás, örömtől kicsattanás mindkét kutyus részéről és természetesen a családéról is. A gyerekek és szülők nagy-nagy örömére újra együtt lett a család. Ők mind, példát mutatnak nekünk kutyamentőknek, hogy sose adjuk fel, bíznunk kell az emberekben és a kutyákban, s van értelme a munkánknak. Nincs lehetetlen, minden szeretni való kutyának van egy hely a földön, ahol szerető emberek gondoskodására lelhet, s mi csak egy lánc vagyunk a sorban, aki összehozza egy életre ember és kutya barátságát, szeretetét, hűségét.
Rémusz is otthonra lelt!

Már nincs többé sár, éhség, fagy, sötét magány, kiközösítettség, elutasítás. Már melegség, elfogadás, szeretet és gondoskodás él számára, míg e földi pályafutása tart. Csupán ennyi, amire az egykor kóborló állat vágyhat.

Köszönjük minden közreműködőnek a segítséget!

A HLT nevében, Sztrucska Ildikó
2009. december 27.