Szóval igyekszem megfelelni mindenkinek. Készülődünk befelé, picit elcsukló hangon megkérdezem Lalit, hogy -most bejöhetnek? (természetesen ehhez kell egy picit felhúzott szemöldök, lebiggyesztett száj, és nagy barna szomorú szemek (na ezek nekem megvannak).( próbálkozásaim: ajtó picit kinyit,bedugom a fejem és szomorú hangon megkérdezem: bejöhetÜNK?, vagy hárman lennénk... vagy, nem vagyok egyedül,) A válasz: BE. Gordont nem kell hívni, ő jön, Mogyit egy picit győzködöm, hogy nem harap a farkas, és higgye el ha nem jön be meg fogja bánni. Bejön. 10 percig szaglászás, mászkálás, majd megnyugszanak, és épp ki hol van ledőlnek. Mogyi az ajtóban a szőnyegen, Gordon mellettem a konyhaszék lábánál.

Már vagy 40 perce vannak bent, én ránézek az órára, késő van, megyek fürödni, majd elmegyek lefeküdni. 3 perc után hallom, hogy Lali Gordont szólítgatja, mert szegény nem látta hova mentem és keresget a konyhában.. Mogyit nem kell győzködni a távozásról, ő jól érzi magát kint is bent is, Gordon még maradna, de itt a lefekvés ideje. Lali is jön aludni, persze ez úgy néz ki, hogy az ágyból hallgatózunk, vajon mit tehetnek, néha felugrok, és az ablakból lesem őket, hogy mit csinálnak a kertben. De mindig lebukok. Holnap szombat, ez azt jelenti, hogy ha nem kelünk fel 7-kor, majd ők tesznek róla, hogy felébredjünk. Mert nálunk rend fegyelem van.

Farkasné Finfera Mercédesz
2010. január