Kész vacsi, mi ettünk már, a kutyusoké, még hűl. Persze kintről érzik a szagokat, és nem rossz, kimegyek a táljukért, itt már nem nagyon bírnak magukkal, Gordon nem tágít és 3,52 cmre jön mellettem , Mogyi ugrál. Bejutok a házba, kiszedjük az ételt, hogy hamarabb hűljön, lerakom a kőre. De 5 perc után is ugyan olyan meleg. Ötlet, elviszem őket sétálni az utcára addig Lali kiviszi az étel egy magasabb pontra a kertben ahol nem érik el, van elég havas rész, és ott majd jó hamar lehűl. Kutyák élvezik, pisi kaki, rögtön, imádom őket. Gordon max 1méterre távolodik el, majd megáll, és megnézi hol vagyok már. Mogyi messzebb is elmerészkedik, Ő Gordont nézi, hogy megy e utána. Kint vagyunk vagy fél órát, szerintem már jó a kaja, visszafordulunk. Megfordulok, és ők megiramodnak, a kapu felé, szeretnek haza jönni. Lali a kertben jelzi, hogy az étel biztonságban, és addig ő havat lapátol.. 8,5 perc és a kutyák kiszúrták hol az étel. Sündörögnek, Gordon meg klappol a szájával, akkorákat nyel. Látják, érzik, de nem nyúlhatnak hozzá. Percenként megkérdezem a Lalit, hogy "szerinted már jó?" Hamar megunja, és rábólint. Szépen leülnek , bár Gordon nem várja meg a "tied"vezényszót, persze, mert én adom neki, ellenben Mogyi percekig képes ülni egy méterre a táljától, mivel tudja, ha megmozdul az ételt, elveszik. Elhangzik a varázsszó.

Mind a ketten jóízűen esznek, élvezik a meleg csirke-farhátat, a sárgarépát. A husikat fekve fogyasztják, szépen nyugodtan. Én közben rájövök, hogy kiszaladok még a kis boltba. Gordon addigra már végzett, és lesi, hátha Mogyi nem veszi észre míg a hússal küzd, hogy Ő addig kieszi a sárgarépákat a táljából. Nem hagyjuk. Kemények vagyunk. Ha Moygi nem ehet az övéből, akkor Gordon sem ehet Mogyiéból. Indulok a boltba, Gordon- pánik- jönne utánam, Lali visszahívja. Jó félórát voltam oda, szereztem, mogyoródi kutyaiskola telefonszámot, mert nálunk van! Vasárnaponként van oktatás! A Sportpályán, mert nálunk az is van ! ÉS, kozmetikus is van !! Nyáron lesz 2 éve hogy itt lakunk, mindig vannak újdonságok Szóval telis tele csupa jó hírrel térek vissza, Gordon a kapuban vár, és Lali így fogad: - Nem szabad elmenned többet itthonról. Gordon teljesen ki van, föl-le rohangál a kerítésnél, és lesi mikor jössz, nem hallgat rám, le se sz@r. Belépek a kertbe, teljes az öröm, megnyugszik.

Megnyugtatom Gordont, és Lalit is, hogy ez azért van, mert én vagyok többet itthon, én viszem őket a nagy sétára, általában én adok neki enni. Szerintem ezek sokat számítanak. Ja és én fésülgetem is őket. Mert ugye, Lali többet dolgozik mint én.