Kutyás történetek
Az alábbi történetet csak azért írom le, mert bár nem egyedi jelenségről van szó, s biztos vannak más kutyák akik
szintén hasonlóképp viselkednek, de a Leonbergiről alkotott képet mindenképpen színesíti. A Leó, amely ezen honlap
kedvenc kutyafajtája nagy, macira hasonlító kinézetével hatalmas termetével, szelídségével és bájos jellemével
hódította meg sokunk szívét, mint sokan tapasztalhatjuk borzasztó módon tud szeretni, és ezt nagyon határozottan
ki tudja mutatni. Hogy ez a szeretet nem csak a gazda felé irányul arra jó példa ez a kis történet.
Arwen fiatal bakfis korában kissé molett volt, így nem sok udvarlója akadt. Ám amikor lefogyott és szép nővé érett
megjelentek a kérők. Először csak a lakótelepi kutyák közt akadt udvarló azok aztán bőszen csapták a szelet, de
inkább csak barátságok köttettek néha egy kis laza flört volt, de nem alakult ki igazi kapcsolat. Később komoly udvarló akadt Kis Alfi személyében,
aki már túl volt egy néhány hódításon, nagy természetű kutya hírében állt, és gyaníthatóan most is egy egyéjszakás disco-kalandot keresett. (remélem, hogy
ha az aranyos nézésű Kis Alfi olvassa, nem haragszik meg érte) Arwen hamar átlátott a szitán és nem állt kötélnek.
A szándékok tisztázása után jó barátok maradtak. Továbbra is együtt kirándultak, fürödtek, kiállításra jártak.
Történt egy szép napon, hogy új kutyus érkezett a társaságba. Ő volt Skaros. Már az első találkozáskor érezni
lehetett, hogy valami van a levegőben. Skaros vagy ahogy később neveztük, Károly azonnal heves udvarlásba kezdett.
Amúgy Leonbergis módra lábával pacsikat dobált, páros lábbal dobbantva vakkangatva hívta futni, játszani. A heves
udvarlás viszonzásra talált. Boldogan kergetőztek, s ha Arwen elfáradt Skaros játékosan csipkedte, így udvarolt, hívta közös játékra. Az első találkozás óta többször találkoztak ilyenkor
szinte azonnal egymásra hangolódtak, és önfeledten játszottak.
Erre mondhatjuk, hogy szerelem az első látásra.
|