Emlékszem, mikor megszületett, elmentem a tenyésztőhöz megnézni és el sem tudtam képzelni, hogy abból a kis szürke valamiből, ilyen gyönyörű kutya lesz. Mikor mentünk érte, hogy végleg elhozzuk, az ölembe ültettem, egyenesen belenézett a szemembe, a kutya méregetett, láttam, hogy vizslat a szemeivel, te leszel a gazdám….. Imádtuk őt! Mikor meghalt azt hittem, hogy én is belehalok a hiányába. Nincsenek szavak, amivel el tudnám mondani, hogy milyen fájdalmat éreztem! Azt mondtam, hogy azonnal kell egy másik leó, mert nem bírok leó nélkül élni! Szóltam minden létező ismerősnek és ismeretlennek, hogy segítsen. Nem volt egyszerű, mert az életem megváltozott és kölyökkutya sajnos szóba sem jöhetett. Ez volt az a pillanat, mikor megismerkedtem a HLT-vel, pontosabban Andival. Az ő közvetett segítségével kerültem kapcsolatba Mácsai Katival, akinek a jelenlegi kutyáimat is köszönhetem, Chiarát és Bocikát. Imádom őket!! Az életük első 3 évét nem ismerem, de 2008. május 10.-e óta egy család vagyunk és fantasztikus kutyáknak tartom őket! Van viszonyítási alapom, Chiara egész más külsőleg és belsőleg is, mint Bella volt, de ő is ízig-vérig leó! Kimondottan jó, hogy több kutyával élt, mert így hozzá van szokva más kutyákhoz, és ezáltal lehetőségem van ideiglenesen, bajbajutott kutyusokat is befogadni, én így próbálom, a HLT munkáját segíteni.