Tagjaink / Kaltenecker Ildi

2011 óta lettem tagja a csapatnak, de a „leószeretetem” ennél jóval régebben kezdődött. 1997-ben találkoztam először leonbergivel és mondhatom, szerelem volt első látásra. Mióta az eszemet tudom, mindig imádtam az állatokat, főleg a kutyákat, ezt a szüleimtől örökölhettem, hisz mindig volt kutyánk, többnyire keverékek. Többször hoztunk ki menhelyről is kutyákat. Az utolsó kutyám egy gyönyörű németjuhász volt, akit sajnos el kellett altatni betegség miatt. Emlékszem, a szüleimmel ültünk a nappaliban és zokogtunk. Annyira fájt az elvesztése, hogy azt mondtam, hogy soha többé nem lesz kutyám.        Ezt a kijelentést 1997 áprilisában tettem, aztán eljött a május. Sopronban egy magánháznál szálltunk meg és a tulajdonosnak volt egy leonbergije. Azonnal beleszerettem a csodás, hatalmas mackóba és azt mondtam, hogy nekem is kell egy ilyen kutya. Ezután került hozzám Bella kutyám 1997 nyarán. Csodálatos kutya volt. 11 évet élt, ami a leóknál nagyon szép kor.