Szombathely melletti kis faluban élünk, Táplánszentkereszten.

2001-ben érkezett meg hozzánk életünk első leonbergije - Bükkaljai Szilvási Apród "Lonzo". Vele együtt kezdtük el megismerni a leótartás örömeit. Levette a családot a lábáról, mi pedig egy életre beleszerettünk ebbe a gyönyörű fajtába. Hatalmas termetéhez hatalmas szív párosul. Hihetetlen a gazdájához, családhoz való ragaszkodása, legszívesebben a nap 24 órájában velünk lenne.

Nem hiába mondják, hogy egy leó sosem marad egyedül. Nálunk is hamarosan következett a második, Neo. Sajnos Lonzot korán elveszítettük. Neo szinte belebetegedett, ezért pár hónap múlva arra a következtetésre jutottunk, hogy kell neki egy játszópajtás, s persze nemcsak neki. Lonzo emléke örökké a szívünkben él, de mi is vágytunk már egy újabb leóra. Lonzohoz hasonló nagytermetű és nagyfejű leót szerettünk volna, ezért lázas keresésbe kezdtünk.

Rátaláltunk Arankáékra, akiknél pont akkoriban születtek kölykök. Alig bírtuk kivárni azt a két hónapot, amikor végre hazahozhattuk. Kiváncsian vártuk Neo hogyan fog majd viselkedni vele. Remegett az örömtől, amikor meglátta milyen kis jövevénnyel - Gigant Mountaineer Leonberger Diemmel - tértünk haza, s az első pillanattól kezdve elválaszthatatlanok lettek.