Adriennék
Szombathely melletti kis faluban élünk, Táplánszentkereszten.

2001-ben érkezett meg hozzánk életünk első leonbergije - Bükkaljai Szilvási Apród " Lonzo". Vele együtt kezdtük
el megismerni a leótartás örömeit. Levette a családot a lábáról, mi pedig egy életre beleszerettünk ebbe a
gyönyörű fajtába. Hatalmas termetéhez hatalmas szív párosul. Hihetetlen a gazdájához, családhoz való ragaszkodása,
legszívesebben a nap 24 órájában velünk lenne.

Nem hiába mondják, hogy egy leó sosem marad egyedül. Nálunk is hamarosan következett a második, Neo. Sajnos
Lonzot korán elveszítettük. Neo szinte belebetegedett, ezért pár hónap múlva arra a következtetésre jutottunk,
hogy kell neki egy játszópajtás, s persze nemcsak neki. Lonzo emléke örökké a szívünkben él, de mi is vágytunk
már egy újabb leóra. Lonzohoz hasonló nagytermetű és nagyfejű leót szerettünk volna, ezért lázas keresésbe kezdtünk.

Rátaláltunk Arankáékra, akiknél pont akkoriban születtek kölykök. Alig bírtuk kivárni azt a két hónapot,
amikor végre hazahozhattuk. Kiváncsian vártuk Neo hogyan fog majd viselkedni vele. Remegett az örömtől,
amikor meglátta milyen kis jövevénnyel - Gigant Mountaineer Leonberger Diemmel - tértünk haza, s az első
pillanattól kezdve elválaszthatatlanok lettek.
Diemmel kezdtünk el először kiállításokra járni, legfőképp azért, mert nagyon jó hétvégi kimozdulás és
más leószerető emberekkel is találkozhatunk.
Kutyáink is imádnak utazni, legfőképp talán azért, mert ilyenkor reggeltől estig velünk lehetnek.
|