Természetesen félénkséggel ismerkedett mindenkivel, hisz korábbi életében nem sok ember társaságát élvezhette. Egy idős bácsival élt vidéki portáján, hol néha rokoni látogatások kapcsán érintkezhetett másokkal. Kutya társasága nem volt, szocializálása más állatokkal nem történt meg, így szigorúan tartani kellett az elkülönítést. Idős gazdája hónapokkal ezelőtt elhunyt, így Sabrina bő fél évet töltött rácsai társaságában. E rabság bundáján valamint lelkivilágán is látható nyomot hagyott. Így érkezése harmadnapján utunk Jucushoz vezetett, a kedves csepeli kutyakozmetikushoz, aki segített rendbe rakni az eb külsejét. Sabrina nagyon hálásan tűrte a fürdetés és szárítás ceremóniáját. Igaz behúzott farokkal, mégis érezhetően hálás bújással viselte a mosdató kezek érintését, s a süvöltő hajszárító táncát. Csak úgy potyogtak szerteszét a bolhák tetemei, melyektől a kezelés hatására végre megszabadulhatott pártfogoltunk. Tisztán, frissen fésülve, több hónapos szőrcsomóktól megszabadulva, végre méltó illatfelhő lengte körül a hazafelé tartó kutyát. Lassan megszokta új kennelét, új kertjét, új ideiglenes gazdáit. Sabrina kitörő örömmel üdvözölt bennünket már másnaptól, s korát meghazudtoló fergeteges örömtáncot járt nap mint nap, minden találkozáskor.