Leomentés

Sikertörténetek / Rémusz története
2009. november
2009. októberében egy értesítés érkezett a HLT-nek, miszerint Pilisvörösvár utcáin egy erőteljesen leonbergi kinézetű, termetű ebállat riogatja a lakosságot. Csak a hozzáértők látták, hogy a riogatás mindössze termetéből fakad, hiszen leókeverékhez méltóan, magas, robusztus termettel áldotta meg a kutyát a teremtő. E zord külsőben azonban kedves, jámbor lélek lakozik. Az állatbarát járókelők élelme mentette meg hetekig a kutyát az éhhaláltól. Csapzott, csatakos, sártól összeragadt szőre már egészen csontjaira simult és ő csak nézett és várta, hogy történjen vele valami. Hamarosan döntöttünk, és mivel akkor más mentendő állat nem lévén, a HLT gondozásba fogadta a keverék kutyát. Így került Esztergomba, ahol Fruzsi dokink akkori munkahelyén kaptunk lehetőséget mentett leó elhelyezésére, egy állatorvosi rendelőben. (Köszönet illeti a tulajdonost ezért!)

Rémusz

Rémusz

Rémusz


Ahogy teltek a napok, hetek, lassan-lassan a sár és piszok alól előbukkant egy hatalmas, rőt-barna-csíkos, leós fejű, leós szívű, játékos, szeretetre méltó kutyuska, akit a csapat Rémusznak nevezett el, találóan Rémusz bácsi meséi után. Rémusz napról napra otthon érezte magát a rendelőben, a betegek, látogatók, doktorok és a szintén mentett Spuri kutya társaságában.
Adódott ugyan, hogy egyszer rejtélyes körülmények egybeesése során előjött belőle az ördög. Kimutatta a benne lakozó hatalmas önvédelmi erőt is, sajnos pont a tulajdonossal szemben, bár inkább régi emlék miatti rossz beidegződés okozhatta nála a kitörést.