Leomentés

Sikertörténetek / Nati története
2010. május-június

Egy májusi napon a Pilis-Budai Kutyásoktól kaptuk a hírt, hogy találtak egy leonberginek tűnő kutyust. Így indult Nati története:

A mai napig alig merek állattörténetet olvasni vagy nézni, mert Bambitól kezdve, Vukon és Lassien át az Oroszlánkirályig és az azóta teremtett állatos mesék mindegyikében mindig van valami szomorú történés, mely megvisel. Különösen azért, mert legtöbbször valami gonosztevő áldozatává válik a jószág és ő elkeseredetten tehetetlen vele szemben; a vadász lelövi a szülőjét, elválasztják a Mamájától és testvéreitől, valaki elrabolja, ketrecbe zárja, kísérletezni akarnak rajta, nem talál haza... És bár szinte mindig happy end a vége, bennem mégis a szomorú rész feszültsége marad meg.

Most olyan nehéz helyzetben vagyok, hogy én írok meg egy történetet, mely bár happy end lesz, bőven van fájdalmas része, melyet én is megkönnyezek.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család; Apa, Anya és két szép lánygyerek. Mindannyian nagy állatbarátok és mindig volt a háznál kutya és macska is. Mind kitűntetett figyelmet és szeretetet kapott. Az Anyának régi nagy álma volt, hogy majd egyszer legyen egy kedves, nagy, bundás medvebocsa, egy Leonbergije.

Párommal és kisfiúnkkal, mi már olyan szerencsések voltunk, hogy volt és van is itthon egy ilyen drága plüsskutyánk. Ő pedig olyan szerencsés fiú, hogy lett egy "felesége" és született is sok kisebecske.
Noel Ekkortájt ismerkedtünk meg a Noel leendő gazdijaival és Ők a mi Leónkkal. Beleszerettek és várták, hogy ők is hazavihessenek egy Leobabát. Így is lett; Noel gyönyörű, kedves, bújós, vidám, hatalmas Leonbergivé cseperedett és nagy boldogságban éldegélt családjával, mígnem egy váratlan, hirtelen, érthetetlen, hihetetlen tragikus napon Noel három évesen egyszercsak a kerítésnél vakkangatva összeesett... ...fiatalon, érthetetlenül.