2006. novemberében Csepelen a Szabadkikötő úton a száguldó autók között álldogált egy leonbergi keveréknek tűnő fiatal kutyuska. Megálltunk és felvettük az autónkba, mert nem tudtunk volna azzal a tudattal továbbmenni, hogy egy autó elüti az amúgy is erősen megviselt, lesoványodott kutyát.

Már akkor is rendkívül kedves, hálás és barátságosan viselkedő kutya volt, pedig a külseje arról árulkodott, hogy eddigi kis életében túl sok jó nem történhetett vele.

Sajnos csak az Illatos úti Ebrendészeti telep tudta fogadni, ezért oda vittük és nagyon szomorúan, de otthagytuk, gondolván, hogy ott legalább biztonságban lesz. Nem tudtam beletörödni, ezért már aznap elkezdtem hirdetni, keresgélni, hogy mielőbb gazdira találjon! Szerencsére sikerrel!

Egy kedves, fiatal anyuka jelentkezett érte, hogy kivárja a 2 hét karantént és magukhoz veszik Cézit, amint csak lehet.

Cézike most boldogan él náluk Budapesten, két tündéri gyerek és egy másik kutyus, Zebu társaságában. (V.A.)