Leomentés

Sikertörténetek / Barnus története
2010. november

Ezt a kedves, fiatal, rendkívül sovány leó-keverék kutyust az utcán találták állatbarátok, akik bevitték az Illatos úti ebrendészeti telepre, közben értesítettek minket, mert szerették volna biztonságban tudni a kutyát a két hét kötelező karantén után is.

Barnus az Illatoson Az az igazság, hogy mi ugyan leonbergi fajtamentők vagyunk, de nehezen tudunk ellenállni, ha picit is leószerű kutyust látunk :), s mivel rendelkeztünk szabad kapacitással, megbeszéltük, hogy segítünk Barnuson is. Elmentünk érte azon a napon, amikor elvihető lett. Szegény el sem merte hinni, hogy kijöhet, amikor nyílt az ajtó, tanácstalanul tekingetett, hogy tényleg kiléphet-e, kik lehetnek, akik jöttek és azonnal elénk vetette magát, kúszott a földön a lábunknál... ezt a szituációt nem lehet könnyek nélkül átélni. Sajnos bármennyire korszerű és emberséges is az a telep, az ember valósággal levegő után kapkod, amikor körbenéz. Minden szempár rá szegeződik, kétségbeesett és dühös ugatás mindenütt és minden egyes állat reménykedik...

Barnus már bizalommal volt irántunk, ahogy távolodtunk onnan, nagyon ügyesen utazott és végig bújt hozzám (ezt már átéltem párszor).

Ildivel Nagyon nagy köszönet jár Kaltenecker Ildikónak, aki a kutyust ideiglenesen befogadta saját kutyái mellé, hogy ne kelljen panzióba mennie. Tehettük ezt rögtön azért is, mert Barnus makk-egészséges volt, szerencsésen megúszta betegség nélkül az utcai életet és a sintértelepet is. Barnus szépen beilleszkedett a csapatba, ritka jó természettel áldotta meg az ég, soha semmi rosszat nem csinált és nagyon igyekezett megfelelni! Csodás tekintetű, okos, barátságos kutyuska, nagyon hálás volt minden jó falatért, gondoskodásért és azért a kis takaróért, ami csak az övé lett. Nagyon megszerette Ildit és viszont is. Napról-napra egyre jobb lett a kapcsolata a többi kutyával is.